Közép-Európában a körülmetélést általában hímnemű gyermekeken alkalmazzák. A zsidó hagyományok törvényerőre emelték ezt a szokást.
Kezdetben a fiúk körülmetélését higiénikus okokból végezték el: azokban a sivatagokban, ahol Mózes és népe vándorolt nem volt lehetőség mindennapos tisztálkodásra. De manapság vajon milyen megfontolásból végzik el ezt a beavatkozást nemcsak a fiatal zsidóknál, hanem az észak-amerikai családok kisgyermekeinél is? Pedig már mindenkinek, vagy majd mindenkinek van fürdőszobája. A cirkumcízió általában egy egyszerű kis műtét. A fityma bőrét a hímvessző fölé húzzák és körülvágják. Ez a beavatkozás tehát egyáltalán nem bonyolult, de persze lehet bonyolultabb módon is végrehajtani. Az emberi lángelme nem ismer határokat, ha csonkításról van szó. A körülmetélés legszélsőségesebb formája, amikor a pénisz egészéről leoperálják a bőrt. Az araboknál az eltávolítást az apa jelenlétében végzik el. Sőt, az áldozat jövendőbelijének is jelen kell lennie. A meggyötört fiatalemberek közül minden ötödik meghal, de nem feltétlen fertőzés következtében, hanem saját apja keze által.
Ha az ifjú fájdalmában kiabálni mer, az apja megöli, mert gyáva, s férfiasságára méltatlan. Ausztráliában, bizonyos primitív törzseknél a péniszt a húgycső mentén felmetszik - mondván, hogy az istenek mindig szomjasak!
