A szex nem megy magától

A kölcsönös örömszerzés egyik alapfeltétele a kölcsönös irányítás. Tévhitben élnek azok, akik azt hiszik a szex megy magától, hiszen velünk született, "ösztönös". A szexuális késztetés az amivel együtt születünk, és ez van aztán kitéve külső tényezőknek, tanulásnak, ami aztán meghatározza majd mivé fejlődik.

A szexuális viselkedés tehát nem jön magától. Gondoljunk csak első együttléteink valamelyikére. Ugye, hogy nem ment olajozottan? Még ha elméletben sokat is olvastunk róla, vagy láttuk a tévében, videokazettákon. A tapasztalatlanság nem szégyen, a tanulás folyamatát végig kell járni.

És ez nem csak a "pályakezdőkre" érvényes. Egyik kedvenc szexuálpszichológusom, Dr. Szilágyi Vilmos, azt írja könyvében: "Bármily furcsa is egyeseknek, valahogy mégis az a helyzet, hogy a szexet mindenkivel külön meg kell tanulnunk! Ugyanis nem biztos, hogy az eddig megtanultak az új partnerhez is elegendőek." Meg kell tehát tanulnunk egymást szexuális téren, így tudunk csak alkalmazkodni a másikhoz, így tudjuk elérni azt, hogy kölcsönösen jó együttléteket éljünk át.

Irányítani kell

Mit is jelent az irányítás. A kölcsönösen jó szex alapja, hogy mindkét félnek ugyanolyan jó legyen. Ezt pedig csak úgy tudjuk meg, ha kiismerjük a partnert. Ez magától jön, mondhatnánk, de nem így van. Nagyon sok pár - illetve egyik fél vagy másik - szenved attól, hogy nem tud kielégülni, fájdalmas számára a behatolás vagy túl hamar vége van az aktusnak. Sokan ezt titkolják, hogy ne bántsák partnerüket. Pedig kommunikációval ez a legtöbb esetben kezelhető. Ez a kommunikáció nem feltétlenül verbális - ha ez számunkra problémát jelent. Lehet ez a mozdulatok irányítása, a pozícióváltás kezdeményezése, az ingerlés irányítása.

Maradunk még egy kicsit a kezdeteknél.

Nagyon sok pár szexuális életében okoz problémát a libidó különbözősége, a nemi vágy összehangolatlansága. Azaz a legelső dolog amit meg kell tudnunk a partnerünkről, hogy igényli-e a szexet az adott pillanatban vagy nem. Ez is az irányítás része. Hiszen ha nem vagyunk ráhangolódva az együttlétre, ritka esetben lesz kellemes élmény számunkra. Ennek számos oka lehet: a stressz, fájdalom, lelki problémák, vagy egész egyszerűen nem kívánjuk. Ezt kell tehát megtudnunk legelőször a partnerről vagy partnertől. Nem mindig egyértelmű ez, hiszen nem mindenki vallja ezt be egyenesen, nem utasít vissza egyértelműen, hanem csak érezteti valamilyen formában, hogy ezt most ne. Mi a teendő? Elsősorban megtudni ennek okát, megbeszélni - ha lehet - és ennek függvényében tovább lépni. Azaz kommunikálni kell!
Sok nő - főleg - véka alá rejti, ha valamilyen okból nem kívánja az együttlétet. Ennek hátterében általában önbecsülési problémák vannak. Miközben görcsösen próbál ragaszkodni a férfitársadalom által előírtnak vélt "szuper erő" és strapabíró magatartáshoz, elveszti kapcsolatát önmaga testével és lelkével.

Ha túljutottunk az első lépésen

A hozzáállás tehát a következő kell legyen: egyáltalán nem biztos, hogy a másik is akarja. Tehát finom próbálkozásokkal kezdjünk neki. Ha elutasító, próbáljuk meg kipuhatolni ennek okát, ha nem ütközünk ellenállásba folytatódik az "irányítási" munka. Természetesen ha állandó partnerünkről van szó, a felfedezés lépést át lehet ugrani, egy új partner esetében viszont "kemény" munkát jelent kipuhatolni, melyek a főbb erogén zónái és megmutatni új partnerünknek, hogy nekünk melyek a legingerelhetőbb testrészeink. Ha valamelyik testrészünknek ingerlése nem okoz örömet ezt partnerünk kezének, nyelvének irányításával kommunikálhatjuk, de szóban is közölhetjük vele, hogy fájdalmat okoz vagy kellemetlen az ingerlés. Ha kezdeményezzük az ilyenfajta kommunikációt partnerünk is könnyebben fog iránytani bennünket. Ne gondoljuk azt, hogy pusztán viselkedésünkből partnerünk tudni fogja, mi jó nekünk.

Mikor kezdődjön a közösülés?

A szexuális vágy feltérképezése után, ez a másik legnehezebb pont, amit a leginkább irányítani kell, ahhoz, hogy az együttlét tejes értékű legyen. A leggyakoribb probléma, hogy a férfi hamarabb kerül megfelelő izgalmi állapotba, mint a nő, ezért hamarabb kezdi el a közösülést. Ez két okból rossz: korai magömléshez vezet, ugyanakkor gátolja a nő kielégülését. Az izgalmi állapotot sokféleképpen jelezhetjük: hangokkal, testtartással, szavakkal. A lényeg, hogy valamilyen formában jelezzük partnerünknek, ha nem állunk készen a behatolásra és további ingerlésre van szükségünk és hogy testtartásunkkal, mozdulatainkkal a valódi izgalmi állapotunkat tükrözzük, nem egy másik által elvárt szintet.

Tanuljunk irányítani

Egyik módszer az irányítás begyakorlására a váltogatott figyelem: azaz előjáték során egyszerre csak egy félre figyelünk: a partnerre - és csak rá - aztán csak magunkra. Ez a külön-külön való foglalkozás egyrészt nagyobb odafigyelést enged meg a másikra, másrészt a szexuális ingerléssel való kísérletezést is lehetővé teszi. A másik tanulási mód - elsősorban gátlásosabbaknak - a masszírozás, mivel masszírozás közben könnyebben tudunk irányítani, így könnyebb lesz aktus közben is alkalmazni a verbális irányítást, és nem utolsó sorban a masszírozás előjátéknak is kitűnő, és partnerünk testét is megismerhetjük közben. A masszírozásnál fontos megjegyezni, hogy ne az erogén zónákkal kezdjük a partner masszírozását és efelé irányítsuk partnerünket is. Hasonlóan járjunk el a szájjal ingerlés esetében is.

Ne akarjunk mindent egy időben viszonozni

A szexuális együttlét a kölcsönösség elvén alapszik. Ez azonban nem azt jelenti, hogy tükrözni kell azt, amit partnerünk velünk csinál. Ez néha lehetetlen is, hiszen ha egy időben történik kézzel és szájjal ingerlés, ez egyes testhelyzetekben megvalósíthatatlan. Ugyanebbe a gondolatkörbe tartozik az egy időben történő kielégülésre törekvés is, ami annak ellenére, hogy a média ezt közvetíti felénk, nem feltétlenül cél a szeretkezés során. Sőt sok esetben nagyobb figyelmet tudunk szentelni és ezzel nagyobb örömet szerezni partnerünknek, ha az orgazmus felváltva történik.

Ne hazudjunk

A szeretkezés közben kiadott hangok, suttogás jelzés a partner számára, ezért legjobbat akkor tehetünk magunknak és a partnerünknek, ha valódi állapotunkat tükrözzük vele és nem egy elvárásnak - legyen az vélt vagy valós - akarunk megfelelni.

Forrás: meno.ro